baromira fáj, hogy látszólag nem érdeklem
baromira fáj, hogy szinte bármit tettem hiábavaló volt
baromira fáj, hogy megint túl sokat képzeltem bele a dolgokba
baromira fáj, hogy elhitettem magammal, hogy ebből lehet bármi is
baromira fàj, hogy nem vagyok elég jó
baromira fáj, hogy ismét pofára estem
baromira fáj, hogy tudhattam volna, hogy ez lesz
és végül baromira fáj, hogy ennek ellenére még mindig odáig vagyok érte..
…segáz, úgyis olyan rég sírtam már egy jót
anyámmal napok óta azon vitáztunk, hogy súlyban mennyi lehetek. ő 52-t mondott, én 56-57-et. ma reggel (teli gyomorral) ráálltam a mérlegre, és hát basszameg sokkoló volt, hogy anyámnak lett igaza. most komolyan, mennyit fogyhattam, 10 kilót?! na jó, ne túlozzunk, legyen 8. túl jól sikerült ez a szálkásító diéta.. úgyhogy most azon leszek, hogy legalább egy 3 kilót visszaszedjek, mert baromira idegesít, hogy lógnak rajtam a cuccaim, és lassan már se mellem, se seggem nem lesz.. a vicc egyébként az, hogy nem éheztetem magam mielőtt bárki azt hinné, ugyan úgy rendesen eszek, csak megnézem, hogy mit.
na szép. jó rég írtam.. igazándiból egy csomó dolog történt azóta.
végre hivatalosan is 17 lettem :D (éljen). ezzel együtt pedig bebizonyosodott újra, hogy nekem vannak a legimádnivalóbb, legaranyosabb és legfigyelmesebb barátaim akiket csak kívánhatok (:
tudom, eléggé elkéstem, hogy ezt leírjam, de isteni finomak lettek a torták és sikerült meglepni is (:
kezdem úgy érezni, hogy talán van kiút a beteges önutálatomból, valamint hogy mindig másokhoz viszonyítom magam, mindig olyan akarok lenni, mint más. talán kezd már megjönni az önbizalmam ami eddig jócskán a béka feneke alatt volt. nagyon utálom, hogy ha valakinek pár szóban jellemeznie kellett engem, toplistás volt a csendes és visszahúzódó. ami egyébként elsőre sajnos igaz, de csak azért, mert nehezen nyílok meg bárkinek. később viszont nagyon remélem, hogy nem csak ez a két szó jellemez. én igyekszem, nagyon. hihetetlenül irigylem a barátaimat abból a szempontból, hogy teljesen természetes számukra, hogy akár idegennel akár nem, de lazán elbeszélgetnek bárkivel. én pedig nézek mintha a világ nyolcadik csodája lenne amit csinálnak.
annak, hogy kezdem kicsit jobban kedvelni önmagamat valószínűleg két oka van. az egyik, hogy egész jól halad a diétám. el se hiszem, hogy a régi gatyáim, amiket vagy már 3 éve nem tudtam hordani vagy nagyok rám, vagy pedig lazán rám jönnek. mondjuk van amikor szenvedek rendesen, főleg mikor nem sok kedvem van egy óra mozgást végigcsinálni, de az lebeg a szemem előtt, hogy még mit akarok elérni. a kajálás se egyszerű sokszor, de nem is azért mert benyomnék egy tábla csokit. az édesség nem igazán hiányzik (na jó néha). édesség helyett inkább ennék gyümölcsöt. mondjuk ha már kaja, akkor olyanokat is megeszek amiket régebben sose. valamelyik nap tintahalat, garnélarákot és kagylót ettem madársalátával meg koktélparadicsommal. ez volt az ebédem. hát.. finom volt. csak a tintahalnak ne lettek volna lábai :( mindegy, jön a jó idő, elhatároztam, hogy elmegyek majd futni. meglátjuk mi lesz belőle..
a másik ok pedig, hogy egy év után ismét van valaki aki plusz egy ok, hogy szeressek iskolába járni, mert akkor láthatom :) annnyira jó lenne, ha nem esnék pofára ismét. annyira jó lenne megint egy kicsit boldog lenni valaki mellett. nagyon szeretném ha összejönne. remélem nem cseszem el (ismét)..
úgy tűnik az élet szeret próbára tenni. tulajdonképpen sokszor nem is bánom, mert tudom, hogy ez tesz erőssé és tapasztaltabbá.
a haláleset azonban más. az apai nagyszüleimet nem ismertem, vagyis nem emlékszem rájuk. a nagymamàm akkor halt meg amikor 2 éves voltam, a nagypapám pedig már lassan 4 éve, de őt is akkor láttam talán utoljára.
az anyai nagyszüleim azonban mások. nagypapámmal nagyon közel álltunk egymáshoz. lassan 2 éve hogy meghalt, de még a mai napig is borzasztóan hiányzik. ugyanakkor tudom, hogy velem van és fentről figyel, segít és vigyáz rám.
ma pedig a nagymamám ment el. sok mindenért haragudtam rá és voltak dolgok amiket nem tudtam neki megbocsájtani az utóbbi években. ugyanakkor mégis csak a mamám volt, gyerekkorom legszebb emlékei hozzájuk kötődnek amikor még náluk laktunk.
ahogy ezt írom folynak a könnyeim, de tudom, hogy most kell megint csak erőnek lennem és támasza lenni anyumnak..
nyugodj békében.
az én órám szerint jelenleg 22:55-van. baromi fáradt vagyok, most lettem kész a törivel, úgyhogy igyekszem gyors lenni.
szilveszter: igazság szerint még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. volt ami jó volt volt ami nem. örültem, hogy így együtt lehettünk, meg tök jókat röhögtünk, ugyanakkor idegesített a sok részeg ember. nem tetszett, ahogy tukmálták rám a piát, ha pedig nem ittam, akkor jött a szokásos “miért nem iszoool?!” “ne szórakozzá’ mááár!” most magyarázzam el egyenként, hogy azért nem vagyok hajlandó berúgni, mert 1. jobb szeretem úgy élvezni a bulit, hogy magamnál vagyok, 2. pedig hogy apám egyetlen szerelme az a k*rva alkohol? nem szeretnék semmiben sem rá hasonlítani, köszönöm.
amúgy az este folyamán jó pár emberről megváltozott a róla kialakított képem, hol pozitív, hol negatív irányba. voltak akikben egész kellemesen csalódtam :)
voltak olyan pontjai is az estének, mikor úgy voltam vele, hogy basszus menjünk már vissza Katához. ugyanakkor megismerkedtem 2 tök normális sráccal, úgyhogy valamilyen szinten ők is dobtak az estémen :D Katával tök jól eldumáltunk meg röhögtünk, hol kínunkban, hol pedig a körülöttünk lévő vicces emberkéken :D új sztorikból nem volt hiány, úgyhogy elég eseménydúsra sikerült ez a Szilveszter..
a suliból pedig már most elegem van, úgyhogy MIKOR LESZ MÁR NYÁRISZÜNET ?!
hát úgy tűnik megint itt tartunk, elrepült megint egy év. nem tervezek hosszú bejegyzést írni, mert felesleges, néhány észrevételt és a jövőbeni terveket akarom csak megemlíteni..
tegnap eszembe jutott, hogy már egy éve hivatalosan is “szingli” vagyok, és amennyire féltem ettől az évtől, annyira pozitívan csalódtam benne. ez többek között köszönhető a barátaimnak is, hogy elviselték a faszságaimat, és nem hagytak magamra bármennyire is antiszoc tudok lenni sokszor. ami amúgy nem azért van, mert nem bírom őket, sőt ! csak vannak pillanataim/napjaim amikor szeretek egy kicsit “befordulni” és nem csinálni semmit. mielőtt bárki azt hinné, nem vagyok depressziós vagy ilyesmi, szimplán ilyen a természetem. szeretem a nyugis dolgokat. de erről majd később.
ha már a barátaim: volt idén minden. sírás, megbántás, megbánás, haragszomrád (ezekből kevesebb) és természetesen rengeteg nevetés és baromkodás. volt pár nagyon jól sikerült csajos esténk valamint szülinapozások rengeteg emlékkel/videóval/képekkel (zsófi a szekrényben, dia és a wc illatosító esete, számháborúzás hajnalban, “fürdés” a szökőkútban szintén hajnalban, dinnyés, éjszakai telefonhívások, krisztián és a táskás szemei, ombre hajú tankcsapda (?) énekes, leszakadt ágy és még sorolhatnám :D úgyhogy lányok köszönöm ezeket a feledhetetlen emlékeket, imádlak titeket !
más. apámmal a kapcsolatom tovàbbra is siralmas de már nem érdekel. valaki mondta nekem hogy jobbat érdemelnék. na igen. de úgy vagyok vele, hogy minden okkal történik, tudom legalább hogy ha egyszer szülő leszek mit kell másképp csinálnom. azt meg sajnos nem válszthatjuk meg, hogy az élet milyen lapokat oszt nekünk, szóval ezen túlléptem. ez van.
ami viszont pozitívum, hogy nevelőapámmal rendeződni látszik a kapcsolatom aminek hála nyugisabb az itthoni légkör is.
magamról annyit hogy örülök hogy talpraálltam és végre többé-kevésbé úgy érzem magam mint egy normál 16 éves.
a jövőbeni dolgokról pedig annyit, hogy nincs mese, nekifeszülök a nyelvvizsgának. továbbá rájöttem mit cseszek el már 3 éve diéta és mozgás terén tehát ezen is változtatok (cél nyárig a szálkás izomzat, meglátjuk mi lesz belőle..)
fiúk… majd meglátjuk hogy alakul.
hát kb. ennyi lett volna. remélem a jövő év még az ideinél is jobb lesz. ma este pedig egy bulival búcsúztatjuk flóránál valamint egy “afterrel” katánál az évet :))
imádom amikor apám szenteste seggrészegen, sírva felhív boldog karácsonyt kívánni és lelkifröccsöt tartani arról, hogy szeressem a családomat és a drága apukámat…
mázli, hogy épp mostanában meséltem anyámnak, hogy milyen szerencsésen megúsztam eddig a sulit betegség nélkül. erre csütörtökön úgy keltem fel, hogy irány a doki, mert mint kiderült arcüreggyulladásom van. legközelebb inkább befogom a számat azt hiszem mielőtt ilyen kijelentést teszek..
egyébként hogy a francba történt meg, hogy december 7.-ét írunk?! én még mindig valahol a nyár közepén járok, holott már azon kéne agyalnom kinek mit veszek karácsonyra. mellesleg megvolt már osztály-és barátnő szinten a húzás, és hál’ istennek mind kettöben jókat húztam :) mondjuk az utóbbiban nehéz is lett volna nem jót húzni :D
most ez így elég nyálas, de azt viszont érzem, hogy ez a karácsony más lesz mint az eddigiek. többek között azért is mert 2 év óta először “pasi” nélkül fognak eltelni az ünnepek. viszont fura, mert hiába nem akarok így érezni, de amíg a barátnőim többsége arra vár, hogy legyen valakije én úgy vagyok vele, hogy csak egy nyűg lenne rajtam. addig amíg nem tudom helyrerakni az életemet addig tök fölösleges mást is belerángatni és terhelni a saját hülyeségeimmel, mert szerintem addig amíg nem vagy boldog egymagad, nem vagy kibékülve saját magaddal és életeddel sem, akkor ebből kifolyólag nem leszel boldog egy párkapcsolatban sem. előbb helyre kell tenni magadban a dolgokat és utána megosztani ezt mással is. szerintem…
úgyhogy elhatároztam, hogy nem fogok fürdeni tovább az önsajnálatban és azon keseregni, hogy ez meg az miért így van és miért nem úgy, más mért jobb nálam és egyebek. a sarkamra állok és csak azért is változtatok a dolgokon, mert így semerre se fogok haladni. az utóbbi egy évben úgy érzem szart se csináltam az életemmel, csak sodródtam az eseményekkel és ebből már baromira elegem van. nem akarom én a világot megváltani, szó sincs róla. de ez se megoldás, hogy úgy telt el ez az időszak mintha egy év mindössze csak egy hét lett volna és alig emlékszem bármi említésre méltó dologra.
mondhatni ez az újévi fogadalmam, ezt akarom teljesíteni jövő évben. meg az utána lévőkben, mert azt tudom magamról, hogy baromi erős vagyok ilyen téren és kitartó. mint ez már korábban is sokszor bebizonyosodott..
az úgy mennyire normális ha a fiú barátod/haverod, aki amugy 8 hónapja párkapcsolatban él olyanokat mondd neked (poénból?) hogy óra után megdugnálak a fiúmosdóban, szívesen rácsapnék a seggedre vagy éppen szívesen megnézném a melledet mert “a jóból sose elég”…. ?
az a helyzet, hogy kurva szar ilyeneket álmodni Rólad, mikor tudom, hogy nem érdekellek. pedig mit meg nem adnék azért, hogy egy kicsit is rám figyelj..
nem rég megkérdezték, hogy túl vagyok-e rajtad. mondtam persze már rég. erre jöttél te basszus és elsétàltál előtem.. kit akarok becsapni? még mindig rohadtul tetszel !!!
falnak megyek már a sulitól. nem telik el olyan nap, hogy ne azt venném észre, tanulás közben, hogy más este nyolc óra és eddig semmi mást nem csináltam csak a könyvek felett görnyedtem..ma épp belealudtam az irodalomkönyvbe - szó szerint. meglepő hogy milyen kényelmes volt. ha másra nem, párnának még jó. :D
ja és ezt mind úgy, hogy nincs faktom. nem tudom hogy bírják azok, akik felvettek 2-3 faktot, de minden elismerésem az övék. nekem az egész éves tartalékaim kifogytak már most. és még hol van az év vége?!
tényleg, nincs elég bajom, még apám miatt is aggódhatok.. legszívesebben pofon vágnám és ráordítanék hogy ember, nézz már magadra mit csinálsz !!
tegnap Vácon jártam. kertiparty egy baromi szép és óriási, Dunára néző ház kertjében, majd 300 darabos puzzle-zás a 4 éves unokahugom kérésére a házban: felejthetetlen..
tegnapi napom nagy felfedezése: lóg rajtam az a gatyám ami eddig feszült, ergo mégis csak van hatása a diétának + napi 1,5 óra mozgásnak ;)
fuu hát túl vagyok a második sulis hetemen ! mikor lesz már megint nyár? :| vagy esetleg őszi szünet?! valaki?
egy hét múlva osztálykirándulás. háát baromi kíváncsi leszek rá :D van egy olyan érzésem, hogy lesznek ott durva dolgok.. hogyan borítsuk ki TUÁt 3. fejezet :D
na jó most telt be a pohár. tudom hogy nem kéne olvasnom a haverjával folytatott beszélgetéseit de nagyon felkúr ! eddig az anyámat meg engem szidott, mert valamiért utál, de most már a nemi életünket tárgyalja ki a haverjaival mintha egy kurva lennék. mi a fasz?? meg hogy egy stréber vagyok aki egész hétvégén tanul (?) 1. abból hogy a faszod vered nem fogsz megélni 2. te voltál az bazdmeg aki sehová se akart sose elengedni a 1,5 év alatt. plusz biztatja a haverjait hogy nyugodtan próbálkozzanak be nálam, mert jó a seggem, tudnak bele pakolni (???) hát ezek után kívánom neked hogy rohadj meg ott ahol vagy. nem tudtam hogy lehet embert ennyire gyűlölni de neked sikerült kiütnöd ezt a mércét. most már csak ahhoz kell elég önuralom hogy ne írjak neked és küldjelek el a jó édes anyukádba te kis szardarab. remélem büszke vagy magadra ezek után. főleg hogy te voltál az, aki térden állva könyörgött és sírt mint egy kisgyerek, hogy ne hagyjam el..
x: remélem Réka rólam nem kérdezett y: nem. x: szerencséje, addig élt volna..
de nagyra tartod magad te kis szarrágó :) attól még hogy a pöcsöd szőrös nem kéne ekkora nagyfiúnak képzelni magad. előbb inkább köszönni tanulj meg és majd utána ugassál. túl nagy lett az arcod a semmire mostanában az a nagy helyzet .. ;)
amúgy végre letelt az első sulis hét ! eszméletlenül furcsa újra suliba járni. a felvett faktjaimat pedig leadtam és nem bántam meg. és szerintem nem is fogom. jövőre meg majd felveszem az infót, mert idén már nem volt hely :/ a bioszon rengeteget gondolkodtam, mert még fiatalabb koromban pszichológus szerettem volna lenni, meg úgy magában a bioszt is imádom. meg egyébként baromira érdekel a kineziológia is, mert szerintem nagyon érdekes. valamint nekem a pánikrohamaimat is ez segítette legyőzni. meg alapjába véve majd olyasmivel szeretnék foglalkozni amivel embereken/állatokon tudok segíteni, de orvos sose lennék. anyám szerint viszont nem tenne az ilyen jót nekem, mert nagyon a szívemre tudom venni más emberek problémáit, nem tudok tőlük elkövetkeztetni. úgyhogy jelenleg a bioszról lemondtam :D ha később meggondolom magam akkor majd valahogy megoldom. a kineziológia amúgy is csak egy tanfolyam :)
a lustaságom kéne még legyőzni és ráerősíteni az angolra a nyelvvizsga miatt.. :D
olyan ötleteket is kaptam, hogy menjek el állatmenhelyre dolgozni majd esetleg nyári munka gyanánt. egyébként ez is tetszik. annyi mindent szeretnék még csinálni basszus :D nem véletlenül vagyok képtelen eldönteni, hogy mi is az a bizonyos fő cél..
amúgy be lesz festve a hajam, és még mindig nem tudom, hogy mennyire fessem sötétbarnára, mert boszorkány fekete nem akarok lenni :D hatalmas gondok ezek.. :DDja holnap ismét kelhetek korán, mert megyek apámhoz..
